HTML

egyszervolt

"Izgalmas zűrzavar riasztó csűr-csavar, ez a kertekkel teli gyom, kulcshoz az ajtó, lefolyóval telt edényhalom, hüvellyel teli borsó, közelgő távolodó, én vagyok." Donna Williams (részlet)

Belebeszélés

  • gic30: Kiválóan összefoglalja a lényeget. Köszönjük! (2013.09.05. 11:14) Autizmus, média (1.)
  • furilány: Szia Cseho! Írtam neked levelet. Lehet, hogy nem kaptad meg? (2012.04.20. 09:49) re-blog
  • szemlelodo: Nagyon jóóó! Már az ilyenek olvasástól is megjön az ember kedve és tettereje. (2011.05.17. 16:26) Színpadon
  • cseho: de valszeg - Lisbeth Salander alakjanak Pippi az alapja. (2011.03.19. 14:07) Karakterek, könyvek
  • semota: Ilyet én is szoktam, ugyanazt a dalt szoktam összevissza loopoltatni. (2011.03.13. 12:21) mindennapi
  • semota: A bolondokhajójás sztori nagyon LOL, a mentális retinámon megjelent az egész sztori :D Annyira tip... (2011.03.13. 10:33) Autizmus Világnap
  • SpiRitta (törölt): köszönöm ahogy írsz. de tényleg. nehezen jutok el oda, hogy sokat vissza tudjak olvasni, és ezt cs... (2011.02.25. 20:31) A témáról és annak blogolásáról

a spektrum mese

2008.03.21. 20:22 cseho

A Margitszigeten töltött nap egy másik aspektusa

Címkék: vélemény társadalom egyszervolt képriport

A Margitszigetes képek március 15.-én készültek.

Minden jól kezdődött. Sikerült nagy nehezen egy napot találnunk amikor kimozdultunk az irodai és lakás életből társaságilag.
Több hete beszéltük, hogy jó lenne, de engem nem könnyű kimozdítani az odvamból. Meglehetősen kevés időm van egyedül lenni, ezért amikor végre vége a hétnek nem nagyon  vágyom emberek közé. Sokszor a bevásárlás intézése is nehezemre esik.
De ez a szombat szépnek indult kívül-belül és felhívtam Verát és M.-et, hogy menjünk. És mentünk.
Szép nap volt, a képek szerintem elmesélik.

A séta után a Margithíd pesti hídfőjénél, M. elhajtott a kis biciklijével valamerre, V. pedig a városba indult, mi pedig a 4-6-os villamossal indultunk haza. Oli nyűgös volt, mert abba kellett hagyni a biciklizést (szegény M. szerintem 10-15 alkalommal körbekerekezte a szigetet valamelyik gyerekemmel a hátsó ülésén) és én avval próbáltam nyugtatgatni, hogy nincs semmi gond, mert mindjárt jön a combino és az mennyivel jobb, mint a bicikli. Oli kezdett is lenyugodni, amikor a síneken a combino helyett bezörgött a Tátra. Nekem lőttek, gondoltam és abban a pillanatban lőttek is.
- Ez nem combino anya, én erre nem szállok fel! - visítja a fejembe.
- De erre fel kell szállnunk, el kell mennünk a Blaha Lujza térre, hogy onnan busszal hazajussunk- mondom én és tuszkolom fel a viaskodó Bogyót a villamosra.
A villamoson viszonylag hamar lecsitul Oli. Megérkezünk a Nyugatihoz, amikor a vezető bemondja, hogy a villamos csak az Oktogonig megy és aki teheti menjen inkább metróval innen.
És akkor beugrott, hogy tényleg ma március 15.-e van és egy pillanat alatt kissé el is öntött az ideg, hogy akkor most tényleg megint lesz vagy van már van valami én meg itt állok a gyerekekkel. Az útvonal változtatásról meg ne is beszéljünk. Le kellett futatnom néhány bonyolultabbnál bonyolultabb útvonalat az agyamban mire rájöttem, hogy dáá, itt a metro. Aztán már csak Oli megnyugtatása volt hátra - aki még sosem utazott metroval a Nyugatitól, mert a combinot jobban csípi - hogy hazaérünk viszonylag hamar, ne aggódjon.

Késő este van. Zsombi alszik már, Olit pedig próbálom az ágyba tuszkolni, amikor hirtelen fülsüketítő szirénázásra leszek figyelmes. Ez nemcsak egy rendőrautó gondolom, hanem több, sőt - mivel a szirénézás kezdett nagyon hangossá és hosszúvá válni - nagyon sok lehet. Oli idegesen kérdezi, mi ez.
Odanyomulunk az ablakhoz. Én még soha életemben nem láttam ilyet, élőben - ennyi rendőr-határőr buszt, mikrobuszt, teherautót, autót hangosan szirénázva vonulni hosszú-hosszú sorban, még nem.
A látvány rémisztőleg hatott rám és elképzelni sem akartam vajon mi folyik valahol a környéken. Aztán a jelenet eljátszódott még egyszer 5 perc múlva, majd kb. 15 perc múlva újra.

Nem akarok politizálni, mert már régóta inkább nem figyelem behatóan az eseményeket. Volt idő amikor sokat foglalkoztam a magyar politikával, de aztán rájöttem nem akarok agyvérzést kapni és abbahagytam.

Kedden megkaptam Verától a Margitszigeten készített fotókat és köztük voltak ezek is...

... és akkor eszembe jutott az éjszaka meg a sziréna megint, meg az, hogy leírom ide a véleményemet, mert megtehetem, mert az én blogom (énblogom), hogy kurvára elegem van már a pattanásig feszített idegekből meg a hülyeségből.
Szóval, kérdem én: nem koncentrálhatnánk az utálkozás meg a hülye (meg)győzködések helyett a lényeges dolgokra végre? A jövőre?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://autizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr68391461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.