HTML

egyszervolt

"Izgalmas zűrzavar riasztó csűr-csavar, ez a kertekkel teli gyom, kulcshoz az ajtó, lefolyóval telt edényhalom, hüvellyel teli borsó, közelgő távolodó, én vagyok." Donna Williams (részlet)

Belebeszélés

  • gic30: Kiválóan összefoglalja a lényeget. Köszönjük! (2013.09.05. 11:14) Autizmus, média (1.)
  • furilány: Szia Cseho! Írtam neked levelet. Lehet, hogy nem kaptad meg? (2012.04.20. 09:49) re-blog
  • szemlelodo: Nagyon jóóó! Már az ilyenek olvasástól is megjön az ember kedve és tettereje. (2011.05.17. 16:26) Színpadon
  • cseho: de valszeg - Lisbeth Salander alakjanak Pippi az alapja. (2011.03.19. 14:07) Karakterek, könyvek
  • semota: Ilyet én is szoktam, ugyanazt a dalt szoktam összevissza loopoltatni. (2011.03.13. 12:21) mindennapi
  • semota: A bolondokhajójás sztori nagyon LOL, a mentális retinámon megjelent az egész sztori :D Annyira tip... (2011.03.13. 10:33) Autizmus Világnap
  • SpiRitta (törölt): köszönöm ahogy írsz. de tényleg. nehezen jutok el oda, hogy sokat vissza tudjak olvasni, és ezt cs... (2011.02.25. 20:31) A témáról és annak blogolásáról

a spektrum mese

2011.01.23. 11:19 cseho

a munka

Címkék: játék autizmus egyszervolt

- Na végre, már munkám is van - mondja Oli és elém rak egy papírlapot:
Hétfő: 17.50 - 20.00
Kedd: 17.50 - 20.00
Szerda: 17.50 - 20.35
Csütörtök: 15.45 - 20.50
Péntek: 17.50 - 20.35
Szombat: 07.10 - 20.55
Vasárnap: 8.30 - 21.15
- Lego-kiárusító lettem.

Szólj hozzá!

2011.01.18. 16:09 cseho

Rövid történet a virtuális öklömről

Címkék: egyszervolt

Volt az a nagyon mókás jelenet, amikor a Zsombor gyerek már nagyon az agyamra ment a rengeteg jópofáskodással meg egyebekkel, és én éreztem, hogy virtuálisan egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy orrba nyomjam, mert nem akarta abbahagyni persze hiába kértem, szóval megjegyeztem neki csendesen, hogy nem-e szeretne-e esetleg vérző orrot, ő meg jó nagyokat kacagott és mondta, hogy persze, hogy nem akar, majd el is sétált miközben még nagyobbakat nevetett a megjegyzésemen, hogy aztán pár perc múlva visszatérhessen:
- Anya, vérzik az orrom...
És tényleg.

Szólj hozzá!

2011.01.16. 09:43 cseho

Matek

Címkék: autizmus matek iskola fejlesztés integrálás egyszervolt

Matek verseny lesz nemsokára, amire Olit idén még nem neveztük be. Nem azért, mert nem jó matekból, hanem mert a verseny feladatok szöveges feladatok, amiben Oli kevésbé jó még. A kevésbé jót, úgy értem, hogy úgy tűnik az amikor szöveget kell átültetni számokba, Olinak nehezebben megy.

És ez egy érdekes történet a tudásról.

Oli fejszámolásban nagy. Nagyon nagy. Lélegzetelállító. És most már "akármekkora" számokkal csinálja, nincs határ.
Most tanulják az iskolában, hogyan kell nagyobb (százas számkörben) számokat, avval az egymás alá írom módszerrel számolni. Erre a módszerre gondoltam:
  112
+569
  ____
=681

És én képtelen vagyok megtanítani neki, hogy mi az értelme a módszernek, és miért lenne jó, ha a módszert magát megtanulná, csak azért a célért, hogy tudja és értse. Egyszerűen nem érdekli az egész és ülhetek mellette, magyarázhatom neki órákon át akár, ő úgyis csak hümmög néhányat, aztán ránéz a számokra és a módszer használata nélkül, egy pillanat alatt, leírja a végeredményt. És persze nem hibázik soha.

De a szöveges feladatok mások. Ott szöveget kell értelmezni, és az értelmezett szöveget kell számokba átírni. Ez különösen akkor okoz nehézséget, amikor a szöveg bonyolultabb, több benne a csavar.
Úgyhogy most gyakorlunk. Szöveges feladatokat, amelyeknek még meg van az a plusz tulajdonsága is, hogy magán a szövegezésén is néha fent tud Oli akadni és ez megakasztja a munkát olykor órákra.
"Tamás órája csak az órákat és perceket mutatja. Szórakozásból gyakran kiszámolja az óráján látható számjegyek összegét."
A biztosítékot a 'szórakozás' szó használata verte ki, ebben a szöveg környezetben, és azonnal hülye is lett tőle a feladat.

De ismervén Olit majd lenyugszik és folytatjuk. Mert matek versenyre nagyon szeretne menni, ha idén nem is, de jövőre mindenképp.

Pont. Pont. Pont.

6 komment

2011.01.08. 05:30 cseho

Lego

Címkék: játék kép lego autizmus egyszervolt repetitív

Felépíti őket, összerakja a nagy jelenetet először:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán kitör az őrült nagy harc a jók és a gonoszok között, és a végére mindenki darabjaira esik:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És aztán minden kezdődik az elejéről... (vissza az első képhez)

Szólj hozzá!

2011.01.07. 06:04 cseho

Időzített szerelem

Címkék: érzelem gyerekszáj egyszervolt

Tegnap csak belestem Oli termébe, amikor megérkeztem érte, de azonnal meglátott és rohant felém, a nyakamba ugrott és azt mondta:
- Amikor majd 17 éves leszek veled akarok majd járni.

Szólj hozzá!

2011.01.06. 06:30 cseho

Szülinap

Címkék: kép autizmus fejlődés egyszervolt óriási eredmény

Nem voltam ott a szülinapi partin (nem Oli szülinapja volt, ezért nélkülem bulizott a gyerek) de képeket kaptam róla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(A képeket M. K. készítette.)

Szólj hozzá!

2011.01.02. 11:00 cseho

Mit akar?

Címkék: blog vélemény érzelem változás autizmus fejlődés önismeret mit akar miről ír cseho

 

Az elmúlt hónapokban előre-hátra táncoltam gondolataimban a bloggal kapcsolatban. Írjam? Ne írjam? Számít? Nem számít? Fontos? Nem fontos?

 

Végülis nem tudom (most sem - de mégis úgy tűnik, hogy most írom).

 

Mert, mindenre van ‘egy támogató’ és ‘egy ellen-támogató’ válaszom. Tézis, és antitézis. Na, de mi legyen ebből a szintézis?

 

Arra gondoltam, hogy talán jó lenne, ha összeállítanék egy blog játékszabály listát, elkerülvén, hogy újra megtörténjen, ami nyáron történt a kommentekben, és ami végül odavezetett, hogy bezártam az egész blogot a fenébe.

Kicsinált az arc nélkül, név nélkül - alias folyamatos nickneveket váltogató módon -való személyeskedés, mert nem volt fair, egy olyan emberrel szemben, aki arccal és névvel írja a személyes blogját.

(Ez a nem tetszés persze nem azt jelenti, hogy nem lehet tőlem véleményben különbözni és azt kultúrált ember módján elmondani, vagy megkérdezni kommentben. A kultúrált vitát szeretem, még akkor is ha a végső véleményünk nem feltétlenül lesz egyforma. Ettől vagyunk szép színesek és legfőképp emberek. De az arctalan piszkálódást nem kedvelem, mert nem értem mi a célja. A személyeskedést tessék kérem személyesen csinálni – mondhatnám.)

 

 

A blogom témája az autizmus spektrum, a saját személyes szemszögemből nézve, így az írásaim a saját személyes véleményemet tükrözik, azt ahogyan én látom és élem meg az autizmust kívülről-belülről.

 

Én leéltem hosszú éveket abban a tudatban, hogy totál hülye vagyok, pedig a szüleim mindig mondták, hogy nem vagyok az, és az ő véleményük pedig számított. Viszont az iskolai rendszerbe nem sikerült megfelelően beilleszkednem így maradtam magamnak az elkönyvelt hülye.

Jelenleg 38 éves múltam és még mindig nem sikerült elvégeznem egy nyomorult főiskolát vagy egyetemet. Most már tudom miért. És azt is tudom mi mindent csinálhattam volna másképp ezért a célért. De akkoriban ez nem volt célom, mert hülye voltam magamban belül és eszem ágában sem volt, hogy még hülyébbnek tartsanak.

Nem hibáztathatom a környezetemet érte. Én magamat hibáztatom ezért.

 

A kudarcok sok mindenre jók. Én leginkább arra használom őket, hogy megpróbálok belőlük tanulni és tovább fejlődni. Jó esetben.

Rossz esetben, pedig a “senki sem tudja átlépni a saját árnyékát” verzió forog és lekönyvelem annak ami: kudarc.

Vannak bizonyos határok amiket nem biztos, hogy át fogok tudni lépni és megmaradnak örökre nekem. De rengeteg dologban tudtam és tudok is fejlődni. Az egyik ilyen és legfontosabb az elfogadás: elfogadni önmagamat a képességeimmel együtt, és végre nem állandóan másokhoz hasonlítgatni magam, avagy úgy csinálni dolgokat ahogyan mások csinálják. Ha nekik bejött nekem is be fog jönni elve alapon, ami hülyeség. Nekem az sikerül, amiben én jó vagyok, és nem az amiben mások jók.

 

Ülhetnék éveken, vagy akár évtizedeken, vagy akár egész életen át (miközben minden elmegy mellettem) azon gondolkodva, hogy miért pont velem esett mindez meg. Rengeteg miért kérdést lehetne emiatt feltenni. Én arra jutottam miért kérdés ügyben, hogy ezen felesleges gondolkodnom, mert a megoldás a kérdésre nem a miértre való válasz megtalálása lesz.

 

Az én egyetlen megoldásom és egyben választásom az autizmus állapotra az elfogadás lett. És én erről próbálok beszélni itt ezen a blogon.

 

Kedves Mindenki, aki önmagát, vagy akár a gyerekét azon találta magát, hogy az autizmus egy olyan leírás, ami rá illik a történetére és fejlődés menetére: örüljön neki. Mert ha már úgy alakult, ahogy alakult, és van, ami van, azaz a valóság - és ez megváltozhatatlan - akkor legalább van egy kapaszkodó útmutató, ami segít eligazodni a valóságban és persze az önismereti kérdésekben.

Én szépen szólva is elcsesztem több mint 30 évet  az önmagam ellen való kapálózással, mert nem találtam magamhoz az utat. Mindig másvalaki szerettem volna lenni, csak ne! ne! saját magam, mert az olyan hülye és kudarccal teli és kilátástalan és sikertelen.

 

Pedig nem vagyok az.

Teljesen*.

(*Javítva: az első komment után. 2011. január 02. 17.30.)

 

4 komment

2010.11.22. 06:30 cseho

Szempont

Olivér az MTV1 Szepmpontjában.

4 komment

2010.08.05. 12:37 cseho

Vége

És ez itt a vége a történetnek.

 

Szólj hozzá!

2010.06.20. 08:18 cseho

...

Címkék: matisyahu youth

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása