Zsombor olyan gyerek, akitől az ember néha 3 perc alatt ki tud akadni. Az egy dolog, hogy egyfolytában zsizseg, folyamatosan mindenhol ott van és mindenről pontosan tudnia kell mindent, és mindig akkor akad mindennél fontosabb kérdése, amikor írok valamit vagy telefonon beszélek, amit egyébként is utálok, de ez most mindegy is, szóval ő az aki mindig mozgásban van, vagy kérdésben van, de véletlenül sincs nyugalomban. Ennek megfelelően Olivérnél is ki tudja csapni a biztosítékot, nála mondjuk sűrűbben, mint nálam, mert ugye azért a Zsombi gyerek is tudja kinél tud nagyobb eredményt elérni ez ügyben, szóval Olinál kicsapódott a biztosíték, és csak arra lettem figyelmes, hogy ezt kiabálja tiszta gőzzel Zsombor fejébe: „Fogd már be a szád hangszórógyerek!”

***************************************************************

Eltűnt a legodarab, miközben megépítette a harctéri lazítóágyat és a lézer relaxációs fotelt robotoknak.

Aztán kisebb keresés után megtaláltuk a kis leesett szürke darabot a szürke szőnyegen, Oli kezébe veszi és megjegyzi a kis szürkének: „Na, most végre meglettél, te kis hálátlan.”

***************************************************************

Rákaptak az önálló zenei ízlésre a gyerekeim, nagyon fura, de ez van. Zsombor némileg változatosabb, ámde Oli csak egyet szeret, és akár naphosszat mehetne, úgyhogy amikor azt mondja, hogy „Hallgassunk zenét” vagy esetleg megejti azt, hogy „Jöhet a következő”, akkor berakja ugyanezt a számot, mert szerinte ez nagyon komoly.

**************************************************************

Este van és fürdés idő, szólok Olinak, hogy menjen fürdeni, és válaszol is, hogy mindjárt jön, csak most olyan feladatoldós kedve van, úgyhogy matek példákat old meg a tavalyi matek könyvében. Ilyenkor persze, az én mindent elfelejtő Zsombim összerázkódik, ijedten rám néz és én megnyugtatom, hogy nem, nem ezt várom tőle. Oli a másik véglet.