egyszervolt

- De te vagy a legügyesebb az osztályban, igaz? - kérdezi egy ismerős Olitól.- Nem. Ha én lennék a legügyesebb, akkor tudnék fára mászni, és labdát elkapni meg pattogtatni. De ezeket én nem tudom. 

- Na végre, már munkám is van - mondja Oli és elém rak egy papírlapot:Hétfő: 17.50 - 20.00Kedd: 17.50 - 20.00Szerda: 17.50 - 20.35Csütörtök: 15.45 - 20.50Péntek: 17.50 - 20.35Szombat: 07.10 - 20.55Vasárnap: 8.30 - 21.15- Lego-kiárusító lettem.

Volt az a nagyon mókás jelenet, amikor a Zsombor gyerek már nagyon az agyamra ment a rengeteg jópofáskodással meg egyebekkel, és én éreztem, hogy virtuálisan egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy orrba nyomjam, mert nem akarta abbahagyni persze hiába kértem, szóval megjegyeztem neki…

Matek verseny lesz nemsokára, amire Olit idén még nem neveztük be. Nem azért, mert nem jó matekból, hanem mert a verseny feladatok szöveges feladatok, amiben Oli kevésbé jó még. A kevésbé jót, úgy értem, hogy úgy tűnik az amikor szöveget kell átültetni számokba, Olinak…

Felépíti őket, összerakja a nagy jelenetet először:            Aztán kitör az őrült nagy harc a jók és a gonoszok között, és a végére mindenki darabjaira…

Tegnap csak belestem Oli termébe, amikor megérkeztem érte, de azonnal meglátott és rohant felém, a nyakamba ugrott és azt mondta:- Amikor majd 17 éves leszek veled akarok majd járni.

Nem voltam ott a szülinapi partin (nem Oli szülinapja volt, ezért nélkülem bulizott a gyerek) de képeket kaptam róla.                         (A képeket M. K.…

  Az elmúlt hónapokban előre-hátra táncoltam gondolataimban a bloggal kapcsolatban. Írjam? Ne írjam? Számít? Nem számít? Fontos? Nem fontos?   Végülis nem tudom (most sem - de mégis úgy tűnik, hogy most írom).   Mert, mindenre van ‘egy támogató’…