Először is kezdek kikészülni a széttrancsírozottságomtól. Különösen úgy, hogy betegségem egyetlen percét sem tudom rendesen kiélvezni, mert ha kell valami akkor nekem kell beszerző körútra indulnom, mivel szolgám nincs. És nem is lesz, mert senki sem nyúlhat a dolgaimhoz.
Ma az oviból, iskolából hazafele betértünk a gyógyszertárba, hogy mesterséges vitamin készletemet egy kicsit végre feltöltsem. Bemegyünk, kérem amit kérni szeretnék, kifizettem, megkapom, majd a gyógyszertáros elbúcsúzik:
- Viszlát és jobbulást!
- Na, azt majd még meglátjuk! - adja a választ Oli.
a spektrum mese
2008.02.06. 18:37
Betegség 3. nap
Címkék: gyerekszáj
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://autizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr67328316
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.