Volt az a nagyon mókás jelenet, amikor a Zsombor gyerek már nagyon az agyamra ment a rengeteg jópofáskodással meg egyebekkel, és én éreztem, hogy virtuálisan egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy orrba nyomjam, mert nem akarta abbahagyni persze hiába kértem, szóval megjegyeztem neki csendesen, hogy nem-e szeretne-e esetleg vérző orrot, ő meg jó nagyokat kacagott és mondta, hogy persze, hogy nem akar, majd el is sétált miközben még nagyobbakat nevetett a megjegyzésemen, hogy aztán pár perc múlva visszatérhessen:
- Anya, vérzik az orrom...
És tényleg.
a spektrum mese
2011.01.18. 16:09
Rövid történet a virtuális öklömről
Címkék: egyszervolt
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://autizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr982593176
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.