egyszervolt

Zsombor olyan gyerek, akitől az ember néha 3 perc alatt ki tud akadni. Az egy dolog, hogy egyfolytában zsizseg, folyamatosan mindenhol ott van és mindenről pontosan tudnia kell mindent, és mindig akkor akad mindennél fontosabb kérdése, amikor írok valamit vagy telefonon beszélek, amit…

Tegnap csak belestem Oli termébe, amikor megérkeztem érte, de azonnal meglátott és rohant felém, a nyakamba ugrott és azt mondta:- Amikor majd 17 éves leszek veled akarok majd járni.

Probléma megoldással foglalkozom és ki is tör belőlem: a jaj, istenem segíts - felkiáltás. Oli körbenéz, fel az égre, mindenhova, majd rám:- Anya, te most tényleg hiszel benne, hogy érkezik megoldás?Ah.

Oli: Anya, végre sikerült megfejtenem mikor vagy mérges vagy ideges... akkor vagy az, amikor hirtelen és nagyon gyorsan el kezdesz rohangálni és pakolgatni mindenféléket a lakásban...

Oli orvososat játszik rajtam.Oli: Na, most anya fogom és kiveszem a csontjaidat... a koponyádat is...Én: Az nem lesz jó, mert úgy nem fogok tudni mozogni és az agyam is kifolyik...Oli: Ne aggódj, majd építek belőled egy robotot. Minden rendben lesz. 

- Anya, hogy kell érteni azt, hogyha valaki azt mondja, hogy halálra unja magát?- Hát semmiképp sem úgy, hogy az az ember ténylegesen meghal az unalomtól... csak annyit jelent, hogy valaki nagyon unatkozik.- Akkor az unalomtól nem lehet sírba kerülni?- Nem.- Akkor ez az egész mondás…

Na, én most koncentrálom az ötöst - mondja - majd fogja és körberajzolja az 5 Forintost.

Vendégek voltak nálunk. Oli kezébe nyomtam néhány rágcsálnivalót, hogy vigye át és adja oda nekik, meg mondja meg, hogyha még kérnek szóljanak...- Hát azt nem mondom nekik. Remélem van annyi eszük, hogy tudják, hogy akarnak még, és akkor majd kérnek maguknak, ha akarnak.Lement…

Oli: Anya, én a rovarok szemszögéből nézve egy hüllő vagyok.Én: Nem Oli, Te a rovarok szemszögéből nézve is egy emlős vagy, méghozzá főemlős.Oli: Tudom, hogy emlős vagyok, és azt is, hogy egy főemlős vagyok, de akkor is, a rovarok szempontjából én egy hüllő vagyok...Én:…

- Csak azt nem tudom ilyenkor mit csináljak - kezdte a tanerő. Ma, amikor indultunk le az udvarra megint előre rohant, lement egészen az udvarig kabát nélkül. Mondtam neki, hogy a kabátot fel kéne venni az udvarra és végül bele is egyezett, hogy visszamegy a kabátjáért... Aztán…