Vendégek voltak nálunk. Oli kezébe nyomtam néhány rágcsálnivalót, hogy vigye át és adja oda nekik, meg mondja meg, hogyha még kérnek szóljanak...
- Hát azt nem mondom nekik. Remélem van annyi eszük, hogy tudják, hogy akarnak még, és akkor majd kérnek maguknak, ha akarnak.
Lement Oli játszani az udvarra. Amikor feljött kérdeztem, hogy mit csinált lent.
- Hát én egyfolytában unatkoztam, mert egy baba kislány folyamatosan követett és nem hagyott magamban játszani.
Házi feladatot ír.
- Mit jelent az, hogy csen?
- Ellopja, sunyiban elveszi...
- Nahát, akkor én kiskoromban sunyi voltam. Én is mindig sunyi mód ellopkodtam a csokoládékat.
Egy kisbabás ismerősünkkel találkoztunk... Oli nevetgél rajta:
- Ha-ha, a kisbabának cumi van a szájában.
- Ne röhögj - mondom - neked is volt cumid, amikor baba voltál.
- Tudom, tudom, hogy kussban legyek...
Oli az érzelmekről beszélget Katival a fejlesztésen, a "mérges" és a "dühös" érzéseket próbálják behatárolni. Kati gyönyörűen elmagyarázza, hogy mi a különbség a kettő között alias, a dühös tulajdonképpen a nagyon mérges megfelelője, és Oli úgy tűnik meg is érti...
- Akkor Oli, mondj egy olyan történetet magadról, amikor mérges voltál...
- Hát akkor voltam mérges, amikor a homokozóban játszottam és a szél belefújta a szemembe a homokot.
- Oké, Oli. Most mondj egy példát arra, amikor dühös voltál...
- Hát akkor, amikor a homokozóban játszottam és a szél belefújta a szemembe a homokot...
- De ez ugyanaz a történet, mint amit a mérgesre is mondtál...
- Hát igen, mert először csak mérges voltam, de másodjára már dühös lettem.
