egyszervolt

Valamelyik este sétáltunk hazafele Botiékkal. Boti és Anna jóbarátai a fiúknak, nagyon helyes gyerekek és ezért örülök is, hogy jóban vannak. Ráadásul a szülők is nagyon jófejek, sokszor segítenek nekem avval, hogy Zsombit elhívják magukkal vagy magukhoz. Péntekenként ők viszik Zsombit sakkedzésre Botival együtt, ami nagy segítség nekem, mert Zsombinak a sakk nagyon fontos, de én nem nagyon tudnám már az időmbe betuszkolni a sakkedzésre járást is, ahhoz meg még Zsombi kicsi, hogy egyedül kószáljon az utcán.

Visszatérve a sztorihoz, sétáltunk és Boti éppen a mi leszek, ha felnőtt leszek kérdést kezdte el fejtegetni, és mondta, hogy ő olyan lesz, mint apukája és raktáros lesz, ha nagy lesz. Zsombi azt mondta, hogy fogalma sincs, hogy mi lesz, de őt a matek és a természeti jelenségek érdeklik. A témához végül Oli is csatlakozott, én, ha felnőtt leszek, mondta, mindenképpen bajszos leszek, ilyenem (mutatja a szakállt a kezével) nem lesz, de bajszom az igen.