Vissza fog jönni az adás lassanként a blogon, de sajnos annyi intéznivaló volt, hogy nem volt se időm, se energiám írni, pedig az események zajlanak, a fiúk újabb és újabb nagyszerű sztorikat nyomnak. Milyen kár, hogy nincs időm az írásra.
Jó lenne egy olyan szerkezet, amely képes arra, hogy a gondolataimat és a történéseket leírja helyettem, amikor nincs időm a gép elé ülni írni. Egy olyan gondolatolvasós írógépre gondolok.
Olivér beíratódott a Deák diákba, zenetagozatra, ami nagyon nagy izgalom volt, mivel a kiszemelt tanárnéni, Kriszti kisbabát vár és azt már előre tudtam, hogy nem ő lesz Oli tanárnénije szeptemberben, de azt viszont nem tudhattam, hogy ki lesz helyette, így elég sokat aggódtam azon, hogy kik fogják az első osztályt vinni idén szpetembertől. Nos, örömmel mondhatom, hogy jó tanárokat választottak. Marcsi néninek, az új tanítónéninek 7 év tapasztalata van speciális nevelési ígényű gyerekek terén plusz extraként valamikor a Bárka Színház kreatív managereként is dolgozott. Második tanárként pedig egy tanárbácsit is kapott az én kis Olim, aki gyógypedagógus asszisztensként is dolgozott valamikor a tanári diploma megszerzése előtt-közben, így mindamellett, hogy bácsi, tehát férfi, neki is van tapasztalata "fura bogár" nevelésben. Azt hiszem ez kezdetnek is remek.
Zsombim pedig mindeközben sikeresen befejezte a 2. osztályt. Megnyerte az iskolai matek versenyt, kapott szép könyvet, oklevelet a kíváló tanulmányi eredményéért, valamint igazolt floorball játékos lett és jövőre indul az országos versenyen.
Mi másra vágyhatnék még? Komolyan.
