Kézhez kaptam a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság véleményét Olivér iskolakezdésével kapcsolatban.
Nincs túl sok minden benne, csak annyi, hogy Olivér autizmus miatt sajátos nevelési igényű gyerek, integráltan nevelhető, az osztálylétszámban 3 főnek számít. Ezenkívül megadja az irányelveket a következő dolgokban:
1. heti hány órát kell külön biztosítania az iskolának habilitációra és rehabilitációra
2. mely rendeletet kell figyelembe venni a speciális nevelési igényű gyerekek oktatásánál,
valamint fejlesztési javaslatot tesz Olivérrel kapcsolatban, ami ennyi: autizmus specifikus fejlesztés. Kész. Vége. Nem értem. Szerintem az autizmus specifikus fejlesztés nem azt jelenti, hogy van egy séma, amit lenyomunk minden gyereknek, aztán attól majd jól autizmus specifikusan fejlesztődik. Az autizmus egy spektrum, (meg szerintem a normálisság is) és így mindenkinek meg van a maga saját, személyes helye a spektrumon éppen ezért, ennek a javaslatnak nemcsak annyit kéne mondania, hogy autizmus specifikus fejlesztés slussz-passz, hanem egy személyre szóló fejlesztési javaslatot kéne tennie.

Na és most rátérek az irányelvekre.
A különóra számokat tavaly megpróbáltuk már kedvenc kollegámmal (aki jól tud matekul és jogászul is) kiszámolni, a Közoktatási Törvény 52 § (6) megfogalmazása alapján. Hát mit ne mondjak semmiképp sem diszkalkuliásoknak való feladat. Nekünk a leírás alapján egy nagyjábóli heti óraszámot sikerült kikalkulálnunk, de már nem emlékszem mi volt az. Végülis mindegy. A Deák diákról tudom, hogy annyi fejlesztést nyújt minden gyereknek, amennyire van kapacitása, ennél többet nem tud tenni. Autizmus specifikus fejlesztőt meg nem tud leakasztani sehonnan sem, mert nincs. Illetve van, de nagyon kevés. Annyira kevés, hogy arra sem elég, hogy a diagnosztizált eseteket ellássa, miközben az Autizmus Kutatócsoport szerint a magyarországi esetek 8-10%-át diagnosztizálták csak.
Innentől kezdve gondolom mondanom sem kell, hogy az Oktatási Minisztérium által kiadott 2/2005. (III.1) rendelet - amely arra hívatott, hogy útmutatást adjon az oktatási intézményeknek a speciális nevelési igényű gyerekek oktatásával kapcsolatban - is tartogat érdekes gondolatokat. Az autista gyerekekre vonatkozó irányelvek mindenképp, a többit nem tudom.
Az egész kezdődik mindjárt a főcímnél, ami ez: Az autizmus-spektrumzavarokban szenvedő (sic!) (autisztikus) tanulók iskolai fejlesztésének elvei. Szenvedő. Miért nem autizmussal élő, miért szenvedő? Miért kell mindjárt azt sugallni, hogy ez egy szenvedő állapot, ami mindenkinek, magának az egyénnek és a környezetének is szenvedést okoz? Azért nem használják az autizmussal élő kifejezést, mert annak pozítivabb a kisugárzása? Mert az azt mondaná, hogy evvel lehet együtt élni?
Ezután következik egy kis leírás, ami a szokásos, amit a pedagógiai szempontú jellemzés követ. 4 alaptípust különböztetnek meg: az izolált típus; a passzív típus; az aktív, bizarr típus és a merev formális típus, hozzátéve azt is, hogy egy gyerek a fejlődése során többször is típust válthat. Ez idáig rendben, habár azért azt hozzátenném, hogy ez a 4 alaptípus a normális fejlődésű gyerekekre is jellemző.
Az autisztikus tanulók kiemelkedő jelentőségű tulajdonságai közé sorolja viszont:
a). A másik személy szándékának, érzéseinek, gondolatainak, szempontjainak (pl. az információátadás szándékának) meg nem értése, az önmagára vonatkoztatása hiánya. Legsúlyosabb esetben képtelenség arra, hogy az embereket, mint a valóság egyéb elemeinél fontosabbakat, a tárgyaktól megkülönböztesse. (sic!) (Jó, o.k. belátom néha a cserepes virághoz szoktam beszélni a gyerek helyett. Nehéz őket megkülönböztetni).
b). a szociális megerősítés jutalomértékének, illetve a belső motiváltságnak - gyakran teljes - hiánya. Többnyire nagyon kevés vagy szokatlan dolog okoz számukra örömöt.
Mi az a szociális megerősítés jutalomérték? És mit jelent a nagyon kevés dolog, ami számukra örömöt okoz? (Részemről, bárcsak lenne időm mindarra a kevés dologra ami örömet okoz, mert belső motiváltságom az van.) És mi az a szokatlan? (Mert ugye kinek mi a szokatlan...)
A következő, ami szemet szúrt ebben a kis irományban az a NAT (Nemzeti Alaptanterv) kiemelt fejlesztési feladatai. A testi lelki egészség fejlesztése pl. a következőképpen szól:
"A helyes étkezési, alvási, önápolási szokások, a rendszeres mozgás iránti igény kialakítása elsődleges fontosságú. A helyes szokás rend kialakításakor alapozhatunk a tanulók merev, szabálytartó viselkedésére. A megfelelő szexuális viselkedés kialakításában a családok számára hatékony segítséget kell nyújtania az iskolának. A viselkedésproblémák megelőzése és hatékony kezelése kiküszöbölheti a gyógyszeres kezelést, ami fontos az egészség megőrzése szempontjából." 
A fejlesztési feladatok után a kis iromány kifejti a NAT kerettantervek alkalmazását a helyi tanterv készítésénél, nagyjából tantárgyakként. Van szó irodalomról, élő idegen nyelvről, matematikáról, ember és társadalomról, ember a természetben, művészetekről és informatikáról, életvitel és gyakorlati ismeretek, valamint a testnevelésről és sportról. Nem akarok mindegyikről írni, de mondjuk azért az, hogy az ember természetben rész úgy szól ahogy szól, azért eléggé elgondolkodtató: "Az autisztikus tanulók jellegzetesen sajátos speciális ismeretszerzési nehézségei miatt a tanítás során nem számíthatunk a gyermekek előzetes megfigyeléseire, élményeire, ezért a közvetlen tapasztalásra nagy hangsúlyt kell fektetni" Szegény Einstein papa, most aztán foroghat a sírjában rendesen...

És most jöjjön záróakkordként a legnagyobb kedvencem, az autisztikus gyermekek integrációja:
"A tudatosan tervezett és nem kényszermegoldásként alkalmazott integráció csak akkor indokolt, ha egyértelműen az autisztikus tanuló javát szolgálja. ... Az integráció szükségességének megítéléséhez az alábbi tényezők alapos mérlegelése szükséges, úgy, hogy a feltételek együttesen és perspektívikusan legyenek adottak.
A tanuló részéről átlagos vagy átlag feletti intelligencia, enyhe fokú autisztikus fogyatékosság, jól kompenzált viselkedésproblémák.
A család tagok részéről egyértelmű szándék a szakemberekkel való szoros együttműködésre és a gyermek intenzív támogatására."
Nos, ha itt mondjuk azt várják, hogy Ács Katalinnal kell szorosan együttműködnöm, akkor... nem mondom ki mit gondolok erről... de egy ilyen "szakember" biztos nem fogja megmondani, hogy mi kell az én gyerekemnek. A másik meg, hogyan is van ez az átlag feletti intelligencia dolog?

******************************