Engem leginkább az érdekelne, hogy kik azok és hol bújkálnak?
Persze lehet, hogy csak engem kerülnek az úgynevezett átlagos emberek.
Mindig is vonzottam az úgynevezett problémásokat, nem is értem miért. Talán, mert egy átlagos szóba sem állna velem.
Javitok: egyszer találkoztam egy átlagossal, aki nem birta elviselni, hogy nem átlagos gyerekeket hoztam világra.
Magam részéről nem is tudom mit kezdenék két olyan gyerekkel, akiket be lehet skatulyázni valahova.
a spektrum mese
2007.11.15. 21:49
Átlagosok hol vagytok?
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://autizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr40230542
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Peter72 2007.11.23. 09:16:38
Szerintem orulj neki, hogy kerulnek az atlagosok. Egy atlagos unalmas. Egy atlagossal nem tortenik semmi. Egy atlagos csak atmeneti megoldas, egy illuzio. Egy atlagossal nem jutsz tul messzire, vagy mert lassan (atlagosan) halad elore, vagy mert feladja feluton, az elso nehezseg utan.
Amugy az atlagos ellentetje nem a "problemas", hanem a "kulonleges", az "egyedi".
Nekem nagyon sok idobe es csalodasba telt, mire a sokadik atlagos utan megtalaltam a sajat "kulonleges"emet es most mar el sem tudom kepzelni az eletem nelkule.
Amugy az atlagos ellentetje nem a "problemas", hanem a "kulonleges", az "egyedi".
Nekem nagyon sok idobe es csalodasba telt, mire a sokadik atlagos utan megtalaltam a sajat "kulonleges"emet es most mar el sem tudom kepzelni az eletem nelkule.
cseho · http://autizmus.blog.hu 2007.11.24. 23:34:39
Ezt úgy hívják szerelem. Bonyolult, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan. Olyan, mint a csoki: lehet nélküle élni, de minek. Lehet-e az a konkluzió, hogy nem átlagossá alias különlögessé a szerelem tesz?