egyszervolt

Nagyon pörgös hetem volt és számítógépem sem nagyon volt. Megszabadítottak a Vistától, de a helyzet az xp-vel sem sokkal jobb egyenlőre, sajnos.

Viszont itt van a tavasz és a gyerekeim végre újra behordják a homokozó tartalmát a lakásba.

Eldöntöttem az iskola kérdést és maradtam az eredeti tervnél: Oli megy a Deák diákba, zene tagozatra. Akármennyit is gondolkodtam, ennél jobb megoldást egyenlőre nem tudtam kitalálni.
Sok érv szól a Deák diák mellett. Először is ide járunk, hetente kétszer Delacato-s szenzomotoros fejlesztésre, így Oli ismeri mind az iskolát, mind pedig a gyerekeket és a tanárokat. Az iskola szellemisége pozítiv - abszolút gyerekközpontú, a tanárok jól képzettek, emberiek és tisztában vannak avval, hogy a mostani gyerek generáció, egy egészen más planétáról érkező kis csapat és az úgymond bedobozolós oktatási elvek ideje elmúlt már. Ráadásul az iskolának van gyógypedagógusi gárdája is, akikkel volt alkalmam már párszor találkoznom és róluk is csak pozítivan tudok nyilatkozni. Egy szó, mint száz nincs semmi okom arra, hogy elkezdjem mindenki életét össze-vissza bonyolítani, így marad, az egyenlőre legkézenfekvőbb megoldás iskola ügyben.
Oli örül annak, hogy a Deák diákba megy és nagyon készül - már épp ideje, hogy iskolába menjek végre és megtanuljak értelmesen írni - mondta valamelyik nap, amikor az iskoláról beszélgettünk.
Szombaton voltunk ének felvételizni, amitől egy kicsit tartottam, mert Oli nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy a "Szivecske" című saját szerzeményét énekelje el, de végül beleegyezett abba, hogy a Kiskarácsony, Nagykarácsonyt is bemutatja a népeknek.
Együtt vágtunk neki a nagy feladatnak, természetesen Zsombim is elkísért minket. Egy ideig egész jól mentek a dolgok, amíg a felvételire várakoztunk, Zsombi és Oli játszottak a többi gyerekekkel, amíg Oli rá nem jött arra, hogy ő az utolsó a várakozó listán. Na, akkor azonnal elkezdődött, hogy most aztán menjünk műsor. Szerencsére az igazgatónő rögtön észrevette a szitut, így felajánlotta, hogy bemehet következőnek énekelni. Ettől Oli megnyugodott, türelmesen kivárta a sorát, és a vizsgán is végig nagyon együttműködő volt.
A folytatás márciusban lesz, amikor még két tanult dalt el kell énekelnie.

Most pedig szeretnék némi méltánytalanságot Zsombival szemben bepótolni. Annyira sok mindenben ért el mostanában sikereket, hogy én csak a fejemet pörgetem körbe-körbe és próbálom felfogni, hogy ezek a király kiscsávók, Olivért is beleértve, az én gyerekeim. Zsombi, legelsőnek kiemelve, kitűnő bizonyítványt hozott haza félévkor, amihez tiszta szívből csak gratulálni tudtam. Folytatásként pedig a kerületi diákolimpián sakkban 6. helyezett lett, a kosárlabda csapattal 2.-ok lettek, atlétikában 3. helyezett lett és azt hiszem van amit kihagyok, talán a floorballt, mert azt hiszem abból is szerzett érmet mostanában. Túl sok mondhatnám, de persze nem.
Jó érzés ez.