Csütörtökön 8 éves lett a kisebb.
Iszonyúan várta, nagyon tervezte a napot.
A szülinap reggelén viszont csalódottan sétált ki a gyerekszobából:
- Nem lettem nagyobb. Egyetlen csontom sem nőtt nagyobbra. Akkor nem is ma vagyok 8 éves.
Hát pedig, de. Tisztán emlékszem erre a 8 évvel ezelőtti napra. Amikor ültem a dugóban a szülészetre hajtva, azon aggódva, hogy mi lesz, ha nem érek be időben és én itt ülök egyedül, próbálok bejutni, de közben jönnek a folyamatos fájások és kiszámíthatatlan minden, fogalmam sincs mi meddig tart. Ki ér be, illetve ki ér ki előbb?
Az idővel való versenyt aznap én nyertem és szerencsére időben ott voltam - végre egyszer a megfelelő helyen, megfelelő időben - és mire beértünk még várni is ráértünk, ő is, én is. Ágyra vártunk, mivel a szülészet telihold révén tök tele volt. Teliholdkor mindenki szülni akar, magamat is beleértve.
Hát igen, Zsombi is teliholdkor született, persze ő nem volt komótosan kiváró, mint Olivér. Ő már akkor is sietett ki tudja hova és 3 héttel korábban előjött. Sietőssége azóta sem változott. Oli viszont, önmagához híven, kivárt és húzta az időt, ameddig csak lehetett. Ő mindig mindenben jól ráért. Oli kb. 1 évesen állt fel először, Zsombi 6 hónaposan nyomta már az állást. Jó "idegesítő" volt, mert persze éjjel ébredt rá, hogy ő tud állni, de persze leülni nem és én hajnali 5-ig, amíg végre elaludt, kb. 15 percenként rohantam be a gyerekszobába, hogy lefektessem fáradságtól remegő lábú gyermekemet.
Na, de visszakanyarodva a történethez, Oli 8 éves lett.