HTML

egyszervolt

"Izgalmas zűrzavar riasztó csűr-csavar, ez a kertekkel teli gyom, kulcshoz az ajtó, lefolyóval telt edényhalom, hüvellyel teli borsó, közelgő távolodó, én vagyok." Donna Williams (részlet)

Belebeszélés

  • gic30: Kiválóan összefoglalja a lényeget. Köszönjük! (2013.09.05. 11:14) Autizmus, média (1.)
  • furilány: Szia Cseho! Írtam neked levelet. Lehet, hogy nem kaptad meg? (2012.04.20. 09:49) re-blog
  • szemlelodo: Nagyon jóóó! Már az ilyenek olvasástól is megjön az ember kedve és tettereje. (2011.05.17. 16:26) Színpadon
  • cseho: de valszeg - Lisbeth Salander alakjanak Pippi az alapja. (2011.03.19. 14:07) Karakterek, könyvek
  • semota: Ilyet én is szoktam, ugyanazt a dalt szoktam összevissza loopoltatni. (2011.03.13. 12:21) mindennapi
  • semota: A bolondokhajójás sztori nagyon LOL, a mentális retinámon megjelent az egész sztori :D Annyira tip... (2011.03.13. 10:33) Autizmus Világnap
  • SpiRitta (törölt): köszönöm ahogy írsz. de tényleg. nehezen jutok el oda, hogy sokat vissza tudjak olvasni, és ezt cs... (2011.02.25. 20:31) A témáról és annak blogolásáról

a spektrum mese

2009.08.21. 13:40 cseho

ÉN könyv

Címkék: én autizmus fejlesztés önismeret integrálás

Sokszor megígértem, hogy írok az ÉN könyvről, és lőn csoda végre írok az ÉN könyvről.

Először is szeretném elmondani, hogy miért nagyon fontos, hogy összeállítsunk egy ÉN könyvet autizmussal élő gyerekünknek (vagy esetleg saját magunknak).
Személyes tapasztalatból tudom, hogy talán a legnagyobb probléma amit az autizmussal való együttélés okoz, az az önismeret szinte teljes hiánya. Mérhetetlen nagy nehézséget okoz, hogy felismerjük önmagunkat, hogy mire vagyunk képesek, mik az erősségeink, mik a gyengéink, és egyáltalán ki az az egész ember aki a születéskor kapott nevünk mögött él.

Ki vagyok én? - kérdezem én is sokszor magamtól, és habár nagyjából mostanra már tisztában vagyok a válasszal, de tudom, hogy sokat segített volna anno nekem is, meg a szüleimnek is egy ÉN könyv. Ha lett volna, talán messzebb jutok, (de lehet hogy nem) mindenesetre ha nem is a messzebb jutást támogatta volna ez a könyv, de azt gondolom, hogy az önismeret göröngyös útját, egy kicsit simulékonyabbá tette volna.

Az ÉN könyvről a legelső és legfontosabb tudnivaló, hogy mindig egyes szám, első személyben íródik, a gyerek nevében, ha szülőként segítünk ilyet írni. A nyelvezete legyen nagyon egyszerű - rövid, könnyen értelmezhető tőmondatokból álljon. Ha nem olvas még a gyerekünk, akkor is nagyon fontos, hogy írjunk, természetesen a képi megjelenítés mellett. A képi megjelenítés legegyszerűbb és persze gyerekünk számára is a legkönnyebben értelmezhető módja a fénykép. Az ÉN könyvhöz magához, nem kell semmi más, csak egy nagyon tartós, lehetőleg mindent túllélő füzet (földhöz-falhoz vágást, taposást stb. túllélő), plusz toll és ceruza.

Az ÉN könyv vázlata:

A legelső oldal természetesen egy saját magunkról készített fényképpel kezdődik és a bemutatkozással: cseho vagyok, 36 éves dolgozó ember, két gyerekes anyuka.

A második oldalon a személyes adataim jönnek: nevem, születési időm, lakcímem, anyukám neve stb. Ezután a külső jellemzőim: hajam, arcom, szemem, testalkatom, magasságom, súlyom. (Az olyan gyerekeknél akiknek nagyon számít, hogy mennyit nőnek, időről-időre tartsunk mérést és írjuk be a füzetbe, dátummal.)

A harmadik oldalon a családtagjaimra vonatkozó adatok jönnek, alias családfa: a szűk családi kör és a rokonok.

Utána következnek:
- az ismerőseimre vonatkozó adatok (pl. szomszéd, postás, barát stb.);
- az óvodára vagy iskolára vonatkozó adatok: a pedagógusok, osztálytársak, barátok;
- valamint a mindennapi tevékenységek leírása otthon és az iskolában.

A következő oldalakon jön a kedvelt tevékenységek és dolgok leírása: szeretek számítógépezni, olvasni, kussban lenni vagy zenét hallgatni. Idejöhetnek a kedvenc ételek, tárgyak egyebek leírása is. A kedvelt tevékenységek után természetesen a nem kedvelt tevékenységek jönnek: nem szeretek mosogatni, munkába menni stb. stb... (de nagyon ügyes vagyok és megcsinálom).

Ezekután jönnek az önállóan végzett tevékenységek: önállóan tudok fogat mosni, fürdeni, öltözködni... majd a segítséggel végzett tevékenységek, amihez fontos, hogy  megadjuk a segítségadás formáját és a segítő személyt is. Pl. segítséggel tudom csak levenni a kabátomat az étteremben, úgyhogy ebben a műveletben a nagyon szép és okos fiúm segít oly módon, hogy segít belőle kibújni. A cipőfűzést is segítséggel végzem, mert mindig elfelejtem mi a sorrendje, ehhez viszont nem kell személyes segítő, mivel nem vagyok utolsó hónapos terhes, hanem elég, ha kapok egy folyamatábrát és akkor az alapján simán megcsinálom. Persze mindezt egyszerűen leírva, képekkel illusztrálva.

Fontos még, hogy írjunk egy kicsit, persze fényképekkel megspékelve, a nem mindennapos tevékenységekről: színház, fodrász, nyaralás, vendégség stb.

A legvégén pedig jönnek a nemkívánatos viselkedéssel (pl. agresszív viselkedés, állandó kérdezgetés) kapcsolatos információk, valamint a nemkívánatos viselkedés megváltoztatására vonatkozó terv és annak a folyamatának a leírása. A tervnek fontos mindig a pozítiv megközelítésből íródnia, tehát nem szabad arra kihegyezni a dolgot, hogy hogyan nem csináljuk, ha nem arra kell koncentrálni, hogy hogyan csináljuk, mi a megoldás.
Az információ:
 

MIÉRT SZOKTAM MÉRGES LENNI OTTHON? MIT CSINÁLOK EBBEN AZ ESETBEN?
 Ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom  Lekiabálom a körülöttem lévők haját
 Ha rossz kedvem van  Nem mondom el mi bajom, de azért mindenkivel rohadtul éreztetem, hogy bajom van

 





 


A terv:
Mit tehetek ahelyett, hogy lekiabálom mindenki haját?
- megbeszélem magammal, hogy csak szeretném és nem akarom
- megkérdezem a többieket normálisan, hogy nem-e lehetne-e mégis inkább úgy, ahogy én szeretném; vagy az amit, én szeretnék
- megpróbálok egyezséget kötni a többiekkel
- megpróbálok más dolgot kitalálni
- megkérdezem, hogy később csinálhatom-e, és ha igen akkor azt is, hogy mikor csinálhatom.

Idővel az ÉN könyv egy naplóvá nővi ki magát, ami végigkísérheti a gyerekünk életét rengeteg segítséget adva ahhoz, hogy megismerje önmagát.

Ennek a bejegyzésnek a megírásakor a saját személyes tapasztalataimra, valamint az Autizmus Alapítványtól kapott anyagokra és személyes beszélgetéseinkre támaszkodtam.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://autizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr671264436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lepisma_saccharina · http://lulu.com/spotlight/nordlicht 2009.08.21. 19:56:51

Nemtom, nekem énkönyv nélkül is elég jól sikerült megismernem magam. Csak nem volt érdemes.

lepisma_saccharina · http://lulu.com/spotlight/nordlicht 2009.08.21. 19:57:41

@rodiel: bár lehet h a blog volt az énkönyvem vagy mi.

cseho · http://autizmus.blog.hu 2009.08.22. 17:37:06

@rodiel: ez egy kategórikus bejelentés, amivel nem vitázhatok, hisz te nyilvánvalóan jobban tudod nálam. Viszont meglehet, hogy egy énkönyvvel felszerelkezve jobban el tudnád fogadni magad olyannak, amilyen vagy: tehetséges az írásban, az idegen nyelvekben, egy csomó nagyszerű gondolatod van, jószívű vagy stb. stb.

a blogod meg egyfajta én-könyv, ja-ja.

Fábián Bence · http://rosszotlet.blogspot.com 2009.08.24. 01:16:56

Nekem amikor kicsi voltam anyukám mindig "Bencét" kellett hogy meséljen.
Nem emlékszem rá egyáltalán, pedig vannak emlékeim akkoriból. idősebb fejjel furcsának találtam mindig is.

lepisma_saccharina · http://lulu.com/spotlight/nordlicht 2009.08.24. 02:09:25

@cseho:
Nem mintha ezekről nem tudnék, csak nem igazán érdekelnek :-)
(Mondjuk... jószívű... ööö... asszem ezzel páran vitatkoznának... de mindegy :-))

AL-76 2009.08.26. 05:24:07

Szerintem ez nagyon jo. Ha en visszamehetnek az idoben, es kaphatnek egy ilyet :(
süti beállítások módosítása