Semota a napokban irt Jodi Picoult: Házirend cimű könyvéről, ami mostanában jelent meg magyarul is, és a főszereplője állitólag asperger szindrómás.
Én is megvettem a könyvet magyarul, amint megláttam, gondoltam pont jó lesz erre a 4 napos szünetre, hogy lesz majd valami szórakoztató és egyben érdekes olvasnivalóm, amivel majd nagyon lekötöm magam...
Hát, én most tartok kb. a könyv felénél, részemről irdatlan kinszenvedések közepette, és nagyon közel vagyok ahhoz a ponthoz, hogy itt most abba is hagynám olvasását, mert
- a könyv se nem szórakoztató, pedig kriminek van kikiáltva, de ahhoz túl egyszerű és már a legelején megoldható, igy nincs benne krimimegoldó élvezet;
- se nem egy asperger szindrómásról szól, sokkal inkább egy olyan emberről, aki egyszemélyben – töménytelenül és kiméletlenül, a legelejétől a legvégéig - rajta van az egész autizmus spektrumon.
Ezenkivül, ott van az oltásos vonal is a könyvben, mely szerint az oltások okozzák az autizmust (sic!), igaz, hogy feltételes szinten azért, tehát nem konkrétumként, de a könyv nekem a hiteléből ezáltal rengeteget veszitett. Az oltásról már tudjuk, mert bebizonyitották tudományosan, hogy nem okoz autizmust. És ez az egyetlen eddig feltételezett autizmust okozó ok, amit mára már, és amikor a könyvet irták már akkor is, végre teljesen kizártak - felemlegetni még feltételezés szinten is hiteltelen, és nem is annyira kéne.
Ellenben, sokkal hasznosabb lett volna az irónő részéről, ha már aspergerre és autizmusra kihegyezett könyvet ir, ha egy kicsit jobban körbejárta volna és sokkal jobban belemászott volna a szociális/kommunikációs képességek javitására szolgáló terápiákba, és azokról irt volna bővebben, meg arról, hogy mennyit tud javitani egy autistának egy ilyen terápia. De nem tette ezt sajnos.

Van viszont egy másik könyv, amiről még nem tudom miért, én sem irtam eddig, és nem is nagyon olvastam kritikát róla, és nem is nagyon hallottam még úgy emlegetni, mint egy aspergeresről szóló, és egy asperger szindrómás karakterre kihegyezett történetet, ez pedig Stieg Larsson által nagyon profin megirt: A tetovált lány/A lány, aki a tűzzel játszik/A kártyavár összedől trilógiája.
Nem elég, hogy az aspergeres karakter, akiről szerencsére nem kell a könyvben 3 szavanként elolvasni, hogy autista, és nem mellesleg egyébként „a lány” kiválóan megirt karakter, de maga a könyv is, műfaja szerint krimi, fantasztikus. Nekem a „nem tudtam letenni” kategória volt.